Két új Kilchoman kiadás - Loch Gorm 2019 és STR Cask Matured

A 2005-ben nyílt farmlepárló - Islay szigetének nyolcadik, jelenleg is működő lepárlója - minden évben előrukkol egy-egy különlegesebb kiadással, legyen szó egy érlelésről vagy egy finiselésről, vagy valami teljesen új megközelítésről.

A kapacitásuk nyilván még kicsi - noha a bővítés gyakorlatilag idén megtörténik. A lepárló kapacitása a duplájára fog nőni, de még ez is csekély, évi 400 ezer liter párlatot jelent majd. Érdekességképpen: Islay legnagyobb kapacitású lepárlója, a Caol Ila éves termelési mennyisége 6,5-7 miilió liter évente. Persze a Kilchoman lényege nem ebben áll: a kis lepárló még így, lassan 14 év elteltével is a geek lepárlók közé sorolható. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy náluk minden kézzel történik, nincs automatizáció.

A különleges érlelések mellett jelen vannak a már-már alapsori darabnak tekinthető, szokásos éves megjelenésű maltok, mint például a lepárló full sherry érlelésű zászlóshajója, a Loch Gorm, ami ebben az évben már hetedik alkalommal jelenik meg ezen a néven (az első Loch Gorm még Sherry Cask Release néven jött ki).

A 2017-es és 2018-as Loch Gorm kiadást tekintve a 2018-as kétségkívül erősre sikerült: határozott, száraz, dohos; homogénebb hordóválogatás, ami három évet ölel fel. A 2017-es kiadás ezzel szemben egy év hordóiból készült, kevésbé komplex, viszont édesebb. Az idei, 2019-es azonban mindegyiknél több, 5 különböző év érleléseiből, húsz hordóból lett válogatva. Ahogy a lepárló és a készletek öregszenek, egyre idősebb hordókból is lehet dolgozni. Ennek eredményeképpen az idei whisky egy rendkívül könnyed tétel lett az előző kettőhöz képest, könnyen iható, kissé felejthető. De ha más szemszögből nézzük, akkor ez ismét egy csavar a Loch Gormon. Érdemes most elővenni az előzőeket és amennyiben módunkban áll, összekóstolni. A Kilchoman is a transzparencia elvét követi, így mindegyik kiadásuknál lehet tudni, milyen hordókból dolgoztak.

Az STR a "shaved-toasted-recharred" rövidítése. Ez a módszer azt takarja, hogy a használt hordó belső felét lekaparják - a hordó bizonyos vastagságban magába szívja az előző tartalmát, azonban nem a teljes réteget távolítják el - majd perzselik és kiégetik. A módszer hasonló az ún. rejuvenatinghoz, de nem összekeverendő vele, hiszen ott egy régi, sokat használt hordót "keltenek életre", ebben az esetben viszont nagyon is friss, first-fill hordók az alanyai a műveletnek. A néhai Dr. Jim Swan nevéhez köthető a módszer. A whisky Einstein-je 40 éves szakmai pályafutása alatt megannyi lepárló indításánál-működtetésénél segédkezett szakértelmével. A Kilchoman 43 darab ilyen hordót töltött meg, amelyek egyébként portugál vörösbort tartalmaztak korábban. Mivel a Kilchoman direktben szerzi be a hordóit, ezekről biztosan tudjuk, hogy a Douro-völgyből vannak. A whisky alapja a tőzegelt alappárlat. Nagyon érdekesen hozza a portóis jegyeket - merthogy hozza, jó kis csavart ad a Kilchoman karakternek. A whisky benne majdnem 7 éves, egyébként friss, ízletes. Sok jelző eszembe jutott, olyanok, mint wannabe-Loch Gorm, vagy a korábbi Port Cask helyettese, de igaziból felesleges egy lapon említeni ezekkel a kiadásokkal. Kezeljük a helyén, és főleg próbáljuk meg összekóstolni más STR hordós whiskykkel.