Nem ritka, hogy egy prémium skót whisky magas összegekért lel gazdára egy-egy aukción. Aki belemerül a skót whisky világába, hamar megtanulja, hogy van Brora, van Port Ellen, amik bezárt lepárlók mára már csúcskategóriássá vált whiskyjei. Egyre kevesebb lesz belőlük palackozva és a piacon már elérhető darabok ára is emelkedik. Időnként kijön egy még létező márka extra koros prémium palackozása, repkednek a kristálydekanterek és a hatszámjegyű árcédulák. Van viszont egy whisky, ami nem skót, mégis előfordul, hogy csak sorsolás útján lehet hozzájutni és Tokyo legfelkapottabb és legjobb whiskybárjaiban sem feltétlenül kapható, esetleg csak a pult alól. Ez a Karuizawa. Ismerjük meg közelebbről a japán whiskyk legkeresettebbjét és legritkábbikát!

Nagy visszhangot váltott ki, amikor 2015-ben egy palack 1960-as Karuizawa 118.500 amerikai dollárért kelt el a Bonhams hongkongi aukcióján. Vagy amikor a teljes Geisha kollekció szintén csillagászati 141 ezerért. De mi a titok emögött a whisky mögött, ami azt eredményezte, hogy egy palack belőle már önmagában befektetésnek számít?

Karuizawa Geisha series - ha van belőle a polcodon, szerencsés vagy

Ahogy a japán whiskyipart összefoglaló posztomban írtam, a szigetországban ugyan a XIX. század végétől pároltak whiskyt, de a japán whisky felemelkedése az 1920-as évektől kezdődött. A whisky a nyugati életérzést testesítette meg, amiért a japánok odavoltak. A Karuizawa Distillery később érkezett meg ebbe a közegbe ezt az érzést meglovagolva, és fél évszázadon keresztül létezett. 1934-ben egy Suzuki Chuji nevű fickó szakét kezdett készíteni és megalapította a Showa Brewing Corporationt. Miután gyárat nyitottak Kawasakiban és elkezték piacra dobni Miraku névre hallgató szakéjukat, a cég neve 1949-ben Miraku Breweriesre változott. Ez a cég alapította aztán 1955-ben a Karuizawa Distilleryt a japán legaktívabb vulkánjának, a Mount Asamanak tövében fekvő Karuizawa üdülővárosban. Maga a város egy 19 ezer lakosú sí-, és turistaparadicsom, svájci stílusú házakkal, forróvizű forrásokkal tűzdelve és fenyőerdőkkel körülvéve.

1961-ben a Miraku Breweries megvette a bortermelő Nisshin Breweries-t, ami a Mercian nevű brandet is tulajdonolta. Így került be a bor is a cég portfóliójába. A Karuizawa lepárló továbbra is szállította a whiskyt a japán blendekbe, majd 1976-ban dobta piacra első single maltját.

A whiskygyártás virágkorát élte a 60-as évek Japánjában, később azonban többek között a gazdasági stagnálás és a skót whisky vámjának csökkenése betett a japán whiskynek. Ennek köveztkezményeképpen itt is elkezdtek bezárni a lepárlók. Először a Hanyu, majd a Kariuzawa sem kerülhette el sorsát, mert a prémium whisky előállítása már nem volt kifizetődő. A lepárló 2001-ben befejezte működését. A 2000-es évek közepén az ország legnagyobb szeszipari cége, a Kirin felvásárolta a Mercian-t és a bor üzletágának zászlóshajójává tette. A lepárló épülete még sokáig magányosan állt, a benne lévő berendezést - majd végül a telket is - értékesítették. 2015-ben aztán lerombolták és ma már hűlt helyét találjuk...de a whisky tovább él.

Belső kép a lepárlóból (forrás: Sundaysgrocery)

A Karuizwa is, mint több más japán lepárló, skót árpával és tradícionális módszerekkel dolgozott. A whiskyt spanyol sherry hordókban érlelték. A kapacitás nem volt nagy és eleve kisszériákban folyt a lepárlás. A használt víz - a vulkán közelsége miatt - lávarétegekkel is találkozott. A város klímája hideg - az átlaghőmérséklet 10 fok körül van - a páratartalom pedig magas, 80% környékén alakul. A lepárló épületét benőtte a borostyán és a futónövény által szolgáltatott természetes szigetelés lehetővé tette az álladó körülményeket a whisky megfelelő érlelődéséhez. Ezeknek együttesen köszönhető, hogy a párlat gyönyörűen öregedett az évek során és egy összetéveszthetetlen virágos, érett karaktert mondhat magáénak, amit a whiskyt megízlelők felejthetetlennek írnak le, olyannak, amire mindig emlékezni fogsz és azonnal felismerhető. Talán ennek is köszönhetően vált a Karuizawa a világ egyik, ha nem a legdrágább whiskyjévé, amihez nyilván az is hozzátett, hogy bezárt lepárló terméke, amiből már fogyóban vannak a készletek.

2011-ben a megmaradt hordók a Chichibu Distilleryhez kerültek és egy brit cég, a Number One Drinks szerezte meg őket, aminek a tulajdonosa egy bizonyos Marcin Miller nevű ember, akit a whisky világában elég jól ismernek...ez a vásárlás több évnyi egyeztetést követően jött létre.

Sokszor egy művész alkotásai is csak a halála után válnak értékessé, egy költő munkásságát is csak az utána következő korok értékelik (és értik) igazán. Ennek nyilván több oka is lehet és néha csak a véletlen folyománya, hogy egy igazi kincsre lelünk. A whisky esetében eleve csak később tudunk értékelni egy sikeres érlelést, hiszen évtizedeknek kell eltelnie, hogy a párlat megszerezze azokat a jegyeket, amik miatt aztán megéri dollárszázezrekért eladni egy palackkal belőle. Arról nem is beszélve, hogy a whisky az évek alatt elpárolog a hordóból, így tegyük fel hatvan év után nem sok marad belőle.

A másik arca a dolognak a generált hype, amit én amúgy sem szeretek, nemcsak a whiskynél, hanem semmi másnál sem, mert a hype sokszor csak arra szolgál, hogyan adjuk el az amúgy középszerűt prémiumnak, megfelelő marketinggel megtámogatva, igényt szülve, keresletet szítva. Úgy gondolom, sokszor ez is közrejátszik abban, hogy egy-egy híres ember vagy híres cég munkásságát többnek értékelje az utókor, mint ami.

A tárgyakba ilyen formában való befektetés pedig a kapitalizmus térhódításával jutott a zenitjére. Persze ezt csak azért írom ilyen éllel, mondhatnánk, mert nem tartozom a vastag pénztárcájú, befektetésre kész emberek csoportjába.

A Karuizawa esetében kiváló minőségű whisky találkozott egy megfelelően generált igénnyel, így aki úgy érzi, hogy a klasszikus részvények, az ingatlan vagy netán a Bitcoin nem neki való, fektessen whiskybe! Bár repkednek az öt és hatszámjegyű összegek, Karuizawát azért lehet olcsóbban is találni, csak keresni kell. Igaz, nem biztos, hogy Geisha címkés, nem biztos, hogy 60 éves, de Karuizawa.

Állítólag 2006-ban még futott egy run a lepárlóban...ki tudja, mi kerül még elő a jövőben. Arról nem is beszélve, hogy a Karuizawa lepárlóüstjeit az újonnan épült Shizuoka Distillery vásárolta meg és egyet belőlük üzembe is tudott állítani. Persze ettől még nem lesz ugyanaz a whisky, de legalább megmaradt valami.