Fogalmazzunk úgy, hogy az utóbbi 7 év élményei, tapasztalásai is sarkalltak az alábbi, hosszabb lélegzetvételű írásra, de szűkebben véve az elmúlt majd 3 év, amit mélyebben töltöttem a whiskys közegben, mint előtte. Bár az utolsó posztban azt ígértem, hogy ez a blog nem folytatódik – így is van – de ebben a témában még egyszer utoljára billentyűzetet kellett ragadnom.

Ez az utolsó poszt a The Whisky Curator blogon. Azt nem mondom, hogy abbahagyom az írást, fordítást, de ebben a formában nem folytatódik tovább, hanem majd egy más időben, más platformon, ha elérkezettnek látom az idejét (és nekem is lesz rá időm).

A blog önmagában végülis elérte célját: egyrészt nekem szolgált sorvezetőként, hogy mennyire tudtam szintetizálni a külföldi whiskys tartalmakat, másrészt - mivel a legolvasottabb hazai blogplatformon futott - sok emberhez tudott eljutni egy-egy bejegyzés. Ha bármelyikkel is elértem, hogy valaki kilépjen a whisky-komfortzónájából, vagy kicsit bővítse ismereteit, már megérte számomra.

A blog soha nem volt és nem is akart (ál)szakértői blog lenni: én magam, a szerzője sem vagyok szakértő, hanem egy lelkes whiskykedvelő, akit mélyen érdekel a téma és aki továbbra is ebben a világban szeretne dolgozni. 2018-ban többek között ez az érdeklődés vezetett oda, hogy a legjobb magyar whiskykereskedő cég alkalmazásába kerüljek, illetve elkezdjem élelmiszeripari tanulmányaimat. De ez már egy másik történet.

Ez a blog nem akart soha igazságot tenni, véleményt mondani, vagy olyan dolgokat állítani, amelyek nem igazak.
Egyes magasabb szintű hazai whiskys körökben amúgy is szitokszó bármilyen hazai whiskys tartalomgyártás. Önmagában nem is ezzel van a probléma, hanem hogy a jártasabb közönség hajlamos egybemosni az összes magyar nyelvű, nem szakértői whiskys tartalmat, függetlenül attól, hogy ki a szerzője és ehhez sajnos még szakmabeli segítséget is kapnak. Én nem akartam és nem is akarok ennek a céltáblájává válni, vagy elviselni, hogy ismeretlenül öncélúsággal vádoljanak meg, így jobbnak látom, hogy a blogot a mai formájában lezárjam. A saját alázatom és elhivatottságom egyrészt nem megkérdőjelezhető, másrészt nem abban merül ki, hogy minél több pénzt költsek el minél exkluzívabb palackokra, ezt kitegyem az ablakba és fogadjam a kitartó hurrázást a közönségtől és akár a szakma egyes képviselőitől. Az alázatosság egyik csalhatatlan jele, ha távol tartjuk magunkat az állandó önfényezéstől.

Az italok és a whiskyk világában való tájékozódás bárki számára elérhető. Számos szakmai hírportál létezik, amelyre érdemes feliratkozni, de ott vannak a különböző nemzetiségű szerzők által vezetett blogok is – találunk skót, svéd, francia, de amerikai publicistákat is.

Szerencsére a whisky írott irodalma is egyre szerteágazóbb – noha a kóstolással és a szakmában dolgozók vezetésével megszerezhető tudást nem fogják pótolni – mégis hasznos olvasmányok, legyen szó a skót, az amerikai vagy akár a japán whiskykről, a technológiáról, a marketingről, a történelemről. Könyvek és magazinok, évkönyvek, naplók, katalógusok színesítik a kínálatot.

És ami a legfontosabb: kóstolni, kóstolni, kóstolni! Amennyit csak lehet, amennyit időd, pénztárcád és lehetőségeid engednek. Durva ligában fogod találni magad, de ez minden hobbival így van. Aztán lehet, hogy a hobbi nálad is hivatássá válik. De ha nem, az sem baj, nem lesz mindenkiből olimpiai bajnok. Viszont addig is élvezd az italt és a társaságot, mert a whisky erről szól: a megismerésről.

Sláinte, még találkozunk!

Bár 2019-ben történt, mégsem emlékeztünk meg arról, hogy a Kentucky bourbon és Tennessee whiskey mellett egy harmadik whiskey-stílus is hivatalos keretet kapott, mégpedig a Missouri Bourbon. Ráadásul az egyik legszigorúbb szabályozással az iparágban.

A TTB (The Treasury Department’s Tax and Trade Brueau – az alkoholtermékekkel kapcsolatos dolgokat szövetségi szinten szabályzó szervezet) egy napokban elfogadott módosításában több, űrmérettel kapcsolatos változást jelentett be. Az egyik ilyen változás, hogy első alkalommal teszi lehetővé a 700ml-es kiszerelésű palackok importálását és forgalmazását.

A Glen Scotia Dunnage Tasting csomagról szóló posztom akár egy bevezetésnek-felvezetésnek is tekinthető: a Budapest Whisky Társaság (amelynek én is tagja vagyok) decemberi kóstolóeseményén egy Glen Scotia sor kerül terítékre.