Loch Lomond és Glen Scotia - Útibeszámoló - 3. rész: Loch Lomond

Az első nap fáradtságának már nyoma sem volt, amikor szerda este visszaértünk a Highlandre. Következő szálláshelyünk a Gleddoch Hotel, Spa & Golf volt a Clyde folyó nagy tölcsértorkolata mellett. Szemben a Dumbarton Castle, Skócia legrégebbi írott említéssel rendelkező erődítménye. Már az 5-6. század környékén említik az itteni erődtményt, de a 8. században már biztos, hogy állt valami ezen a stratégiailag fontos ponton.

A hotel pazar, komplett golfpálya az udvaron, de gondolhatod, hogy abban az időjárásban, ami akkor volt, hányan játszottak éppen. A lyukak körüli részek inkább sárdagonyák voltak. Na most amikor érkezéskor mégis azt látod, hogy a tag éppen a golf felszerelését pakolja a kocsiba, akkor eszedbe jut, hogy "ja hát Skóciában vagy" és itt egy nap négy évszak is lehet. Azért azt mégis megnézném, ahogy a nap 2-3 órán keresztül tartó nyár részében gyorsan kiszalad, leüt pár lyukat, majd miután megjött a tél, gyorsan összekapkodja a puttereket és visszasiet a hotelbe. A golfhoz nem értek, az is simán lehet, hogy egy skót golfozó hóban is folytatja. Merthogy csütörtök reggelre behavazott.

Szobafoglalás után 2 óra ejtőzés, majd közös vacsora különteremben, utána pedig 2 csoportban kóstolunk, átbeszéljük az alapsorokat illetve megkóstolunk 2 új, idei kiadást is. A domestic market a sajátjait, a travel retail szintén. Michael Henry, a Loch Lomond master blendere vezet minket végig a domestic marketre vonatkozó újdonságokon, illetve a jelenlegi alapsor egyes érdekességein. Az új kiadásokról nem írhatok többet, csak annyit, hogy illeszkedik a golf tematikájú sorozatba (The Open Special Edition, The Open Course Collection). A Loch Lomond 5 éves partnerséget kötött a világ legpatinásabb golftornájával, a The Open-nel, amelynek hivatalos itala. A The Open a golfban olyan, mint a teniszben Wimbledon.

Addig nézegessétek a tavalyi palackozásokat:

A bemutató este után persze bevettük a hotel bárját, ahol egyik kinti munkatársunk volt korábban bar manager. Majd gyors pihenés és reggel már a koronavírus helyzet begyűrűzéseképpen nuku svédasztalos reggeli, minden a konyhán készül és kihozzák. Ismét hagyományos reggeli, ezúttal tükörtojással, szemben a havas táj, mellettem Igor Szentpétervárról, aki azt meséli, hogy lám-lám, idáig kell jönnie egy kis hóért, ugyanis egész életében most volt a legenyhébb tél feléjük. Nesze neked klímaváltozás.

Mai program a Loch Lomond Distillery, hogy végre megismerhessük a gazdag alapsor készítési helyét és kicsit belemélyedhessünk a technológiába is. A Loch Lomond a tó déli végénél található, Alexandria településen. Alapítási éve 1966 és eredetileg a Littlemill kapacitásának bővítésére hozták létre. A lepárló igazi igásló és kísérleti műhely: nyoma sincs a vidéki főzdéknél található romantikának. Éves kapacitása 5 millió liter malátawhisky és mivel külön gabonawhisky üzemet is felhúztak a területen belül, minden blendjükhöz maguk készítik a gabonawhiskyt is. Mint a nagyok. Csak éppen itt minden egy helyen valósul meg. A gabonalepárló kapacitása évi 20 millió liter. Itt már nincs elmászkálás, bámészkodás, szigorú rend és odafigyelés van.

A 8 malátatároló egyenként 40 tonnát képes tárolni szemben a Glen Scotia 2x50 tonnájával. A malátaőrlő is jóval nagyobb, mint amit a Glen Scotiában láttunk. Ami a különlegessége, hogy az idetelepítése óta nem nagyon kellett rajta semmit cserélni, mert  ezek ilyen időtállóra vannak tervezve. A mash tun 50000 literes; rozsdamentes acél fermentálóból (washback) pedig 21 van, ami összesen 800 ezer liter fermentálási kapacitást jelent. Ezeket persze ne úgy képzeljük el, hogy csurig vannak töltve fortyogó cefrével, de azért így is jelentős. Egy mash simán lehet 50000 liter. A fermentálási idő itt 92 óra átlagban és a Loch Lomond whiskyjeinek ez a szíve-lelke, valamint a lepárlási módszerek változatos alkalmazása. Különleges lepárlóberendezésük az ún. Lomond still, amelyhez hasonlóból itt 2 pár található.

Ennek a megoldásnak az a lényege, hogy akár egy lepárlón belül különböző stílusú párlatokat tudjanak előállítani azáltal, hogy lepárló nyakában található tányérok működését engedik-e vagy sem. Ilyen típusú berendezés már csak a Scapa Distilleryben üzemel, illetve a Bruichladdich-nál ilyenen készül a sokak által kedvelt The Botanist gin.

A Loch Lomondnál azzal is játszanak, hogy milyen erősségen jön le az új párlat a végén. Az Inchmurrin new make esetében ez 90% is lehet.

Az egyetlen lepárló Skóciában, ahol 100% malátázott árpából készül a single grain. Ezt teljes egészében oszlopos lepárlón párolják le. A párlatot azonban nem hívhatják single maltnak, hiszen annak feltétele, hogy a hagyományos, hattyúnyakú lepárlóüstben készüljön. Így marad a single grain elnevezés és egy szerethető, fiatal whisky, amelyet jól ismerhettek: ez a fekete palackos Loch Lomond Single Grain.

Szerencsére minden új párlatból kaptunk emberi fogyasztásra alkalmas higításban mintát, így meg tudtuk kóstolni az összes fajta Loch Lomond new make-t. Parádés volt mindegyik, az Inchmurrin esetében abszolút hozta azokat a jegyeket, amiket az érlelt whiskyn is érzünk. Az alábbi ábrán jól látható a különböző kiadások karakterének megoszlása a különböző lepárlóberendezések között.

A lepárló után a kádárműhely következett. Mindössze 4-5 lepárló rendelkezik saját, működő kádárműhellyel Skóciában. Mit csinál egy kádárműhely, kérdezhetnénk, hiszen csak bejön a hordó a lepárlóba, beletöltik a whiskyt és kész is, mehet a raktárba. Hát nem egészen. A folyamat nem ilyen egyszerű. A skót whiskyiparban a legnagyobb mennyiségben az USA-ból származó bourbon whiskey-s hordót használnak. Ezeknek a méretük kb. 200 liter. Ezeket a hordókat van, ahol átalakítják, méretüket megnövelik plusz dongák behelyezésével, aminek eredményeképpen hogshead méretű hordót kapnak (220-250 liter); a rossz, elhasználódott dongákat és abroncsokat kicserélik, a hordót újra kiégetik, ezzel lehelve új életet a fába. Itt a Loch Lomond kádárműhelyében sok folyamatot kézzel végeznek, míg nagyobb kádárműhelyekben több mindent automatizáltak már. A vezető kádár egyébként mosolyogva mutat meg minden folyamatot még úgy is, hogy tudjuk, 40 év tapasztalat van a kezében. Megnézhettük a hordók gőzölését, amivel felpuhítják a fát; az abroncsok cseréjét, a hordók belsejének lecsiszolását (shaving) és kiégetésüket is.

Itt már nincs raktárlátogatás, van viszont a fentebb említett new make kóstolás a lepárló berendezett kóstolószobájában. Itt találhatóak a cég irodái is, innen irányítják a folyamatokat, a marketinget, kereskedelmet. A nap további része már csak szakmai megbeszélés a márka idei újdonságairól, amit majd ti is látni fogtok az év során. Ennél többet erről itt nem írhatok.

A lepárlóban és az irodában töltött látogatás után vissza a hotelba, kiváló alkalom, hogy a napok alatt összegyűlt emaileket átnézzem, ejtőzzek kicsit, mert este irány Glasgow, privát vacsora az Óran Mór különtermében, az emúlt pár nap összefoglalása, néhány sör és dram legurítása. Az Óran Mór egy templomból átalakított pub és étterem Glasgow West End negyedében, több különteremmel, alkalmanként élőzenével. Whiskykínálatától nem voltam hanyattesve, de azért volt pár számomra érdekes tétel. Privát bárlátogatásra már nem maradt idő.

Az estét méltóképpen zártuk a hotel bárjában (velünk zárt a bár), majd irány aludni, hogy aztán másnap reggel "angolosan" távozhassak, hiszen indult vissza a gépem.

Reggel 7-kor azért volt még egy kis élmény: az értem jövő tagbaszakadt, vöröshajú kelta sofőrrel elbeszélgettünk, amikor megtudta, hogy mivel foglalkozom és miért jöttem, egyből elkezdte mesélni, hgy ő is most fedezi fel a whisky világát, kóstolgat, vásárol. Érted, péntek korán reggel, egy magyar egy skóttal beszélget a whiskyről, lepárlókról egy furgonban, útban a reptérre. Igazán szürreális volt. De ilyen a whisky, azért szeretjük, mert összehozza az embereket, erre IS való. Ekkor elújságolta, hogy egyébként most olvassa Richard Paterson, "Az orr" életrajzi könyvét, a The Goodness Nose-t. Kérdezte, hogy ismerem-e. Mondtam, hogy igen. Elővette a könyvet, a kezembe adta, mondtam oké. Erre ő: nyissam ki. Az első oldalon pedig ott virított az öreg aláírása. Elmesélte, hogy egy rendezvényen voltak, ahol ott volt az öreg is és kedélyesen elbeszélgettek.

Hát ilyen ez, gyerekek. Sláinte Mhath!