Eddig utáltad? Furcsa szemmel néztél rá? Azt hitted, ez a felső tízezer itala? Ismerkedés a whiskyvel, nemcsak fiataloknak!

Amikor tizenéves korom végefelé elején először ittam whiskyt tisztán, nem gondoltam volna, hogy valaha ez lesz azon kevés röviditalok egyike, amit harmicas éveim közepén kizárólagosan fogyasztani fogok. Nemhogy fogyasztani, de kutatni, megismerni, olvasni és írni róla. Ezek az első whiskyk persze blended skót whiskyk voltak, nagyjából azok, amik a legszélesebb körben elérhetőek a bárok, kocsmák polcain és a boltokban. Amiket valószínűleg te is iszogatsz kólával, vagy tisztán valakinél egy házibulin, esetleg otthon, haverokkal. Sokáig én sem tudtam, hogy mennyi whisky létezik ezeken kívül, nemhogy 18-25 éves single maltokat szürcsöljek. Mondhatjuk úgy is, hogy ahogyan az ember jobb esetben a korával előrehaladva egyszer csak elhagyja a boroskólát, meg a kommersz piákat, a szar borokat, az igazi whiskyszeretetem nekem is évekkel később fejlődött ki.

Ma már annyi féle égetett szesz van, ami mindenki számára elérhető, hogy megszámolni sem lehet. Majd minden országnak megvan a tradícionális itala, amit generációk óta készítenek és fogyasztanak és ami köré folklór épült. A skótoknak és az egyéb angolszász népeknek az egyik ilyen vitathatatlanul a whisky. A whisky, ami néha manapság is úgy jelenik meg, mint az idős, gazdag fehér férfi itala. Ennek nyilvánvalóan történelmi okai vannak, még amellett is, hogy Skóciában az egyszerű ember is whiskyt ivott; nem kellett és nem kell ma sem holmi emelkedett szociális háttér hozzá. A huszadik században aztán elindultak a nagy, régi amerikai márkák is világhódító útjukra és a whisky (na meg a whiskey) végleg része lett a kultúrának. Hol az idős angol lord, hol az öltönyös amerikai olajmágnás, hol a kalapos cowboy kezében láttuk viszont. A világ azonban változik és fejlődik: craft distillery boom, a tradíciók megtartásával megújuló skót whisky márkák, a japán whisky nagyobb térnyerése és a mindezekhez kapcsolódó marketing egy új érába terelték az italt. Közben megszületett az X, az Y és most már a Z generáció is, akikhez soha nem látott mértékben jut el az információ: ők - mi, ti - egy olyan közegben nőnek fel, ahol gyakorlatilag minden azonnal elérhető. Új dolgokat lehet megismerni, kipróbálni - nincsenek többé korlátai az ismeretszerzésnek.

Éppen ezért nem is szabad, hogy a whisky megmaradjon az "old man's drink" kategóriában. Hála az égnek a világ afelé halad, hogy ez ne is legyen így. Sosem látott érdeklődés övezi az italt. Ha most szeretnél megismerkedni az élet vizével, nem lesz jobb alkalom rá! A megfelelő pillanat mindig a most! Az újabb generációknak és a minőségi, felelősségteljes szeszfogyasztásnak előbb vagy utóbb találkoznia kell.

Ahogy idősebb leszel, a mennyiségi piálás mellett ki kell, hogy alakuljon a minőségi is, és itt ezen van a hangsúly, akár borról, akár sörről, akár égetett szeszről beszélünk. Kezdetnek végy egy skót blended whiskyt, ami különböző lepárlók által készített malátawhiskyk és gabonawhiskyk keveréke. Kóstold meg magában. Ismerős lesz, hiszen korábban már ezerszer ittál ilyet buliban, kólával vagy tisztán. Esetleg van sztorid arról, hogyan ittatok meg a haveroddal ketten egy üveggel, de ez már nem az a pillanat. Ismerd meg egyedül, jéggel vagy egy kevés vízzel. Elsőre furcsa lesz a pálinkához, vodkához, jégerhez, tequilához szokott ízlelőbimbóidnak: nincs még egy olyan komplex ital, mint a whisky. Néhányan hajlamosak az ismert blendeket alulértékelni, leszólni. Ne tegyük! Pusztán a kedvezőbb előállítási költség és a nagy eladott mennyiség ne legyen a minőség fokmérője. Ne EZ legyen az. A mondás úgy szól: nincs rossz whisky, olyan van, ami nem olyan jó, mint egy másik.

Ha már úgy érzed, hogy megkedvelted az italt és továbblépnél, próbálj ki egy skót vagy ír single maltot! Vegyél mondjuk egy könnyed, tíz éves Glenmorangie-t, vagy a népszerű 12 éves Glenfiddichet. Ezekről már tudod, hogy egy adott lepárló terméke, ami száz százalékban malátázott árpából készült és a jellegét nagyban befolyásolja a vidék, ahol készült. Amit iszol, az a természetről mesél. Az állandóság és a múlandóság egyben. A sziklákról lezúduló vagy a föld alatt suhanó tiszta forrásvíz, ami az alatta lévő mészkőből kimossa és magával viszi az apró ásványi anyagokat, egészen a lepárlóüstig. A sós tengeri levegő, ami átjárja a vidéket. A több száz éves tölgyfa, amiből a hordó készült és ami a legnagyobb hatást gyakorolja az italodra. Amiből a színét is nyerte. Az évezredek alatt tőzegláppá formálódó elhalt növények váza, aminek a füstjén száradt az az árpa, amit a gyakori esők öntöztek. A korty, amit megiszol, lehet, hogy egy évtizedet töltött el egy hordóban, mielőtt pár perc alatt a részed lesz. Állandóság és múlandóság.

Kóstold meg a bourbon whiskeyt is! Hasonlítsd össze a korábban fogyasztottakkal! Érezd meg a különbséget, hogy mennyit számít az új tölgyfahordós érlelés - és esetleg a faszenes szűrés, ha Tennessee whiskeyt választasz, mondjuk a legismertebbet, a Jacket. Próbáld meg megkülönböztetni a minimum 51 százalék kukoricából készült italt a 100 százalék malátázott árpából készült italtól. Észre fogod venni a különbséget. Az ízlésed fejlődésnek útja az lesz, hogy minél többféle whiskyt kóstolsz meg. Mi van, ha azt mondom, van amerikai single malt is? Kóstolj abból is, vizsgáld meg, hogy miben más, mint egy hasonló korú skót.

Ha még egy szintet lépnél, kóstolj bele a tőzegelt whiskyk kínálatába. Egy 10 éves Laphroaig, egy Lagavulin, esetleg egy Ardbeg? Ez olyan íz lesz, ami vagy tetszik, vagy nem. Olyan emberrel még nem találkoztam, aki közömbös lett volna a tőzegelt whiskyt illetően. Persze ha igazán bátor vagy (és megengedheted magadnak az 50 ezer forint körüli árát) akár egy Bruichladdich Octomore-t is kipróbálhatsz. De az átlagfogyasztó, aki először kóstol tőzegelt tételt, egy Lagavulintól is megijedhet. Nem kell félni! Hidd el, emögött is ott van az a gazdagság, amiről korábban írtam, csak megbújik a tőzegfüstben.

Meg is állhatsz itt: ha megbarátkoztál a whisky ízével, tudod, hogy mi a különbség a különböző típusok között, akkor már többet tudsz, mint az átlagember. Ha viszont ennél is mélyebben érdekel, akkor merülj el benne! Olvass utána, kutass, ismerkedj! Nem fogod elhinni, hogy milyen mélységei vannak a témának. Nem kell, hogy ismerd és értsd a legutolsó kémiai aspektusát is az égetett szeszek gyártásának, de még így is rengeteg ismeretet tudsz szerezni, amitől több leszel. Sajnos azonban egy hátulütője is van a dolognak, ez pedig az anyagi vonzat. A skót single maltok drágák. Persze kinek mi a drága, de egy nettó 200 alatti fizetésből élő átlag magyar ember szerintem nem teheti meg, hogy havi egy-két üvegnél többet engedjen meg magának, hacsak nincs olyan szerencsés helyzetben, hogy még így sem okoz gondot neki a havi 30 ezer forint plusz kiadás. Itt még mindig csak az alapkiadásokról beszélünk, a különlegesebb tételek, esetleg a tenegerentúlról rendelt palackok árai a többszörösei lehetnek a 10-15 ezer forint körüli 8-10-12 éves alapmaltoknak. Viszont sokáig kitarthatnak, legyen szó olcsóbb alapkiadásokról, vagy korosabb, drágább tételekről. A magasabb ár vagy az idősebb kor azonban nem jelent automatikusan (annyival) jobb minőséget!

Magyarországon nincs régre visszanyúló kultúrája a whiskyfogyasztásnak. Nekem is van néhány ismerősöm, akik furcsán néznek rám, hogy ennyire kedvelem a whiskyt, hogy magyar emberként miért nem pálinkát iszom. Szerencsére nem a lakóhelyünktől függ, hogy milyen szeszesitalt fogyasztunk, hanem attól, hogy mit szeretünk. Ennek a blognak is az a célja, hogy népszerűsítsem a whiskyt és ezzel együtt a saját ismereteimet is bővítsem, veletek együtt. Remélem az írásommal meghoztam a kedvét azoknak, akik eddig bizonytalanok voltak vagy nem tartozott a kedvencük közé az élet vize. Persze ha már erre a blogra tévedtél, akkor bizonyára érdekel a téma. Próbáljátok ki, nem fogtok csalódni. Maximum nem fog tetszeni, de ez már ízlés kérdése és ahogy egy kedves barátom szokta mondani:

az ízlés nem lehet vita tárgya.

Egészségetekre!