Single malt Coloradoból: a Stranahan's

Colorado állam az amerikai nyugathoz, azon belül is a délnyugathoz tartozik és része az ún. 'Mountain States'-nek, azaz hegyvidéki államoknak. Nyugatról a Sziklás-hegység, keletről a Nagy-síkság határolja. Az állam kedvelt síparadicsom, itt található többek között Aspen, ahol már hazai celebet is fotóztak. Colorado földrajzilag változatos képet mutat, a magas hegyektől egészen a sivatagos vidékig. Az államon belül minket most elsősorban a székhely, Denver érdekel, hiszen itt található posztunk tárgya, a Stranahan's Colorado Whiskey lepárlója és palackozója. Ahhoz képest, hogy a sztori honnan indult, ma egy tipikus amcsi vidéki ipari-kertvárosi negyed közepén helyezkednek el, a szomszédságban autóbontó, meki, raktárak találhatóak. Ezt csak azért írom le, hogy el tudjátok képzelni a miliőt, a whiskey értékéből semmit nem von le. A posztból kiderül, hogy kerültek ide!

A sztori még valamikor 1998-ban indult a Denvertől légvonalban 180km-re található Woody Creekben, a még magyar léptékben is kicsi településen (a 2010-es népszámlálás szerint 263 fő lakta). Jess Graber, aki az építőiparban tevékenykedett, önkéntes tűzoltó is volt a faluban. Történt egyszer, hogy egy közeli csűr kigyulladt és Graber is részt vett az oltásban. Az épületet sajnos nem tudták megmenteni, viszont Jess megismerkedett a tulajdonossal, aki történetesen egy sörfőzdét üzemeltetett Denverben. Előkerült a közös téma: a whiskey. Graber elmesélte, hogy miként kísérletezgetett az otthoni lepárlással az elmúlt majd 30 évben, ami többek között arra terjedt ki, hogy a családot meg tudta lepni karácsonykor némi égetett szesszel, meg nyilván a tapasztalat sem volt elhanyagolható, amit az istállójában való szeszfőzésből szerzett. Az istálló télen sajnos hideg volt, ezért Graber szívesen nézett volna új helyszín után. Kapóra jött neki a leégett csűr: megbeszélte a tulajdonossal, hogy a helyén épülő újban szívesen pancsolna valamit. A tulaj viszont azt mondta, hogy erre nem is kell várni, hiszen van neki egy másik. Így a pancsolás elkezdődhetett. A tulajt úgy hívták, hogy George Stranahan, a sörfőzdéjét pedig úgy, hogy Flying Dog Brewery.

A Woody Creek Tavern. Akár egy magyar faluban is készülhetett volna a kép.

Jess Graber

Graber el is kezdett dolgozni a másik csűrben: az első időkben a Flying Dog néhány keg sörével kísérletezgetett. Az eredmény ízletes lett, de Graber tovább folytatta a próbálkozást. Még több sört kért Stranahantól. Az újabb adagokba - hordó híján - tölgyfadarabokat rakott, ezzel imitálva a hordós érlelést. Kísérlet kísérletet követett, mire Graber előállt egy mashbillel, amit négyféle árpa alkotott. Hitelt vett fel a házára és megkérdezte Stranahant, hogy befektetne-e egy közös vállalkozásba. Stranahan igent mondott és még a nevét is adta az új whiskeynek. 2003-ban a cég Denverbe költözött, a Flying Dog sörfőzde mellé. Innen indul igazán Amerika egyik legelső single maltjának története.

A Stranahan's denveri központja napjainkban

A Stranahan's a legelső ún. mikrolepárló volt Colorado államban és az amerikai kézműves whisky-boom is a hajnalát élte, amikor alakult. Az első batchet 2004-ben párolták le Jake Norris lepárlómester segítségével. A whiskey single malt, négyféle helyi árpából, az érlelés új, kiégetett amerikai tölgyfahordókban (char #4, akit érdekel), a folyamat vízellátása (és majd a palackozáskori higítás is) helyi forrásvízből. A minimális két év várakozási idő után, 2006-ban történt az első palackozás. A fogadtatása jó volt és az első időkben nem is tudták kiszolgálni a kialakuló keresletet. Graber a saját pickupjával terített. Beszereztek még egy üstöt és a termelés folytatódott tovább. Liquor store-okban házalás, trade show látogatások: rengeteg talpalás vitte előre az üzletet. A whiskey könnyed, kissé füstös, borsos volt, édeskés felhanggal. A biznisz működött, a termelés heti három hordóról heti hatra szökött fel. 2007-ben a lepárló új helyszínre költözött Denverben, itt található ma is (ez az, amit az elején említettem). A lepárlás ekkor már heti 15 hordó volt. Jöttek az elismerések is, többek között Jim Murraytől, aki a 2009-es Whisky Bible-ben a legjobb small-batch distilleryként aposztrofálta a Stranahant. A reputáció növekedésével együtt járó keresletnövekedést azonban nem tudták tartani: itt volt az ideje, hogy mást is bevonjanak az üzletbe. Graber 2010-ben eladta a céget a new jersey-i székhelyű Proximo Spiritsnek (portfóliójukhoz tartozik többek között a Jose Cuervo tequila, a Kraken rum brandek és még sok más termék).

A Stranahan's óriásplakátja Coloradoban

Az akvizíció után a Stranahan's erősödött, ismertebb lett. A Proximának köszönhetően a marketing is beindult, óriásplakátok, miegymás. Úgy tűnt, hogy a whiskey helyi cuccból nemzeti szereplővé lép elő. A rajongóknak ez persze nem tetszett, de Graber mindenkit megnyugtatott, hogy a termék nem, csak a tulajdonos változott. Aztán 2011-ben vissza kellett, hogy térjenek a majdnem kizárólagos államon belüli forgalmazáshoz, mert olyan időszakot éltek, amikor az érlelődő whiskey még nem tudta ellátni a megnövekedett keresletet. Mára ismét országszerte elérhető a Colorado flavour. Időközben a lepárlómester személye is megváltozott: most Rob Dietrich látja el ezt a feladatot. Stranahan azóta nyugdíjba vonult, a lepárló kapacitása még jobban nőtt, Graber pedig egy új projektet indított Tincup Whiskey néven. De ez már egy másik történet.

Rob Dietrich lepárlómester

A történeti áttekintés után beszéljünk a whiskeyről! A Stranahan's kínálatában kettő állandó és egy limitált palackozás található. Alapkiadásuk, az Original volt az egyik első single malt az USA-ban. A whiskey 2-5 éves maltok házasításából áll össze és 20 hordónyi batcheket palackoznak le 47% erősségen. Másik alapkiadásuk a Diamond Peak különlegessége, hogy csak a legkülönlegesebb hordók tartalmából válogatja Rob Dietrich. Szintén 47% abv. Speciális kiadásuk a Snowflake, amely évente maximum két alkalommal mindössze egy napig kapható. A megjelenés előtt nem ritka, hogy a leendő vásárlók a lepárlónál táboroznak le már előző nap. Akárcsak egy új iPhone megjelenésnél. Hát nem csodálatos? A Snowflake különlegessége abban rejlik, hogy az alapkiadást különböző, korábban más alkoholt tartalmazó hordókban utóérlelték. Minden kiadás kap egy fantázianevet is, a tavaly téli kiadás a Mount Evans névre hallgatott. Öt hordónyi whiskeyből állt össze: három madeirás hordós finis, egy olyan boroshordós utóérlelés, amiben egy denveri borászat bora pihent (és korábban Stranahan's single malt), ötödikként pedig egy standard négy éves Stranahan's single malt hordó. 1600 palack készült ebből a kiadásból. Ahogyan nincs két egyforma hópehely, úgy Snowflake palackozás sem. Innen a név.

A lepárlóüstök potstill és column still hibridek. A Stranahan whiskeyei a World Whiskies Awardsról két ezüstérmet hoztak el 2014-ben. Érdekes kooperációjuk a szintén denveri Breckenridge Breweryvel közösen létrehozott Well Built nevű ale sör, ami whiskeyhordókban érlelnek és 2012-ben adták ki először.

Stranahan's Original

Diamond Peak

Snowflake

A palackozóban önkéntesek dolgoznak, akik pár órás munkájukért egy palack single maltot kapnak ajándékba (én szívesen önkénteskednék egy napot egy üveg jóféle whiskeyért). Az alkalmi dolgozókat sorsolják, és újságírók, diákok, nyugdíjasok is megfordultak közöttük. A várólista állítólag több ezerre rúg. A lepárló idén júliusban egy kis kóstolóeseményt is rendezett, ahol a hat legjobb minőségű hordójukból adtak ízelítőt a vendégeknek.

A Vendome Copper & Brass Works által készített lepárlóüstök

A Stranahan's sztorija is olyan, ami miatt szeretem Amerikát és az amerikai whiskeyt. Lehet, hogy nem veszi fel a versenyt egy évszázados skót malttal, de mindenképp színfolt a whisky nagy, nemzetközi világában.

A poszt a Stranahan's Colorado Whiskey, a Denver's Mile High Magazine, a The Whisky Wash és a Brewbound nyomán állt össze. Képek forrása: Stranahan's website, Ace Spirits' Blog, tumblr channels 'stranahanswhiskey' és 'stranahans', TrailHunter Panoramio profilja