Mit hozott a whiskynek a koronavírus?

Az elmút két hónap, ha nem is közvetlenül, de mindenkinek ugyanarról szólt. Sokaknak átrendeződött az élete, vagy ideiglenesen vagy hosszabb távra. Az irodákból az otthonokba került a munkavégzés színtere, viszont sok ember ugyanúgy folytatta munkáját, ahogy eddig, maximum maszkot húzott az előírásoknak megfelelően. Alapvetően úgy értékelem az elmúlt időszakot, hogy a nyilván sok országban szomorú módon tömeges halálozást előidéző járvány pozitív hozadékait is kiemelem és főleg azokat.

A többi iparággal együtt a whisky világát – és tágabban nézve a többi párlat világát – sem kerülte el egy kisebb-nagyobb átrendeződés. Az élet hirtelen, egyik napról a másikra tevődött át az online térbe olyan módon, amire korábban nem volt példa. A master blenderek hazavitték a munkát, a lepárlók közül némelyik bezárt a vírus idejére, némelyik pedig minimális személyzettel ugyan, de működött. Arról, hogy a világszintű whiskypiac hogyan érezte meg a járványt, csak sejtéseink lehetnek itthonról, de a cégek már konkrét számokkal tudnak szolgálni és ki-ki saját bőrén érzi az elmúlt hetek hatásait. A virtuális kereskedés prosperált, nem lennék meglepve, ha az online aukciós oldalak forgalma is megnövekedett volna.

De mit kaptunk mi, fogyasztók, whiskykedvelők ettől az időszaktól?

Rengeteg online tartalmat. Eddig az olvasnivalót sem győztem idővel, mellé most megérkezett a virtuális kontent, nagy sávszélességgel.

Együtt kóstolhattunk a lepárlók márkanagyköveteivel, master blendereivel, sales igazgatóival és lepárlómestereivel – csupa olyan emberrel, akivel adott esetben vagy nem, vagy csak rendezvényeken találkozhatunk. Olyan eseményeken, amikért sokadmagunkkal kemény pénzeket szurkolunk le.

Aztán az együtt kóstolás irányított lett: egy-egy lepárló vagy whiskykereskedő virtuális eseménye mellé kóstolócsomagot is kaptunk (vehettünk). Kiváló lehetőség, hogy széles körbe elvigyék annak a lehetőségét, amiről a whisky tulajdonképpen szól, szólni akar vagy szólnia kell: hogy együtt élvezhessük, hogy összehozza a közösségeket. Ez az a misszió, amit a nagy nevek is ugyanúgy fontosnak tartanak, mint az átlagfogyasztó: hogy a whisky nem csupán egy párlat, hanem egy közösségépítő-, és formáló eszköz. Ez – ha tetszik, ha nem, az alkohollal még mindig avítt, generációs képzettársításokban gondolkodó országunkban is egyre több embernek jelent örömet és nem az ivás szintjén. Egyre növekvő közösségünk több tagja a kóstolás élményén (a közös kóstolás élményéről nem is beszélve) nem fogyaszt alkoholt.

Na de vissza az online térhez.

Volt, aki nem kicsiben gondolkodott. A Tomatin kapásból felismerte a lehetőségét, hogy amúgy az embereket fizikai valójukban összehozó, a whiskyt közösen ünneplő fesztiválok elmaradása a virtuális térben is cselekvésért kiált. Összehoztak egy olyan több órás eseményt, ahol egymás után több cég képviselője jelentkezett be és két-három termék kóstolásával, bemutatásával vett részt, közben nyilván kötetlenül sztorizgatva, háttérinformációkat csepegtetve. Több ismerőssel ültük együtt végig ezeket. Bill Lumsden és Richard Paterson szavai csengtek a fülembe, miszerint tökmindegy, hogy ki-ki melyik cégnél dolgozik éppen és melyik márkát képviseli, a bajtársiasság közös. És valóban, ez talán az első és egyetlen iparág, ahol azt tapasztalom, hogy a konkurencia tagjai nem ellenségnek tekintik egymást, hiszen könnyen lehet, hogy a sokszor évtizedes pályafutások olykor keresztezik egymást. De ha nem is feltétlenül történik így, akkor az egymás iránti tisztelet és alázat az, ami mindenképpen megjelenik. A Tomatin eseménye azóta a második epizódját is letudta.

Az amúgy is neten működő podcastok, vloggerek most szárnyalhattak, többen pedig újként csatlakoztak és kipróbálták magukat ebben a környezetben. Hazánkban is, a teljesség igénye nélkül például itt, itt és itt. (Magyarországot tekintve nemcsak whiskyről van szó, hanem borról, rumról és koktélokról is).

A whisky megjelenések talán egy kicsit lelassultak, azonban meg nem álltak, hiszen az adott évben kiadott limitált palackozásokat és új core range tagokat sok évnyi tervezés előzi meg, azok megjelenése nem ad-hoc döntés eredménye. Így kaphattunk fiatal Ardbeget, a 2020-as Loch Gormot, újabb boroshordós Longrow-t, új GlenAllachie kiadásokat, független palackozások garmadáját és a többi, a sort lehetne folytatni nemcsak Skóciával, de Amerikával és Ázsiával is.

Az online tartalmak pedig nemhogy lelassultak, de egyre több lesz, ahogyan a különböző szereplők egyre magabiztosabban mozognak ebben a térben.

Ha esetleg nem tudtad volna, hogy mivel üsd el unalmas óráidat, a linkekkel nagy löketet adtam hozzá. Remélem, hogy a vírushelyzet végeztével sem áll meg a tartalomgyártás és végleg beköszönt a whisky világába is a földrészeken átívelő kóstolások és előadások időszaka.

A lelassulás, kényszerű otthonmaradás nekünk is lehetőséget ad, hogy régóta őrizgetett mintáinkat megkóstoljuk, régóta porosodó palackjainkat megbontsuk és együtt, közösen posztoljunk róla, beszélgessünk, elemezzünk. Most még virtuálisan, de nagyon remélem, hogy nemsokára személyesen is.

Sláinte!