Gondolatok a 2020-as év elején

Január eleje óta tervezem megírni ezt a posztot, ami jól mutatja, hogy mennyi idővel rendelkezem mostanság. Mozgalmas év volt a 2019-es, ami a munkát és a saját szakmai fejlődésemet illeti. Igaz, ezt árnyalja néhány dolog, de ezekről később.

A hazai életet tekintve, egyre többen fordulnak az igényes whiskyfogyasztás felé, ami nem ritkán gyűjtési érdeklődéssel, hajlandósággal is párosul. A whiskyrajongókat tömörítő Facebook csoport túllépte a 600-as taglétszámot, ami nemzetközi viszonylatban nyilván nem tényező, de hazai szempontból mindenképp figyelemre méltó (ha ki tud lépni a kölcsönös, annyira magyarokra jellemző faszméregetésből, akkor egész jó kis párbeszédek szoktak kialakulni rajta). A szemünk előtt nő ki egy közösség, amely lefektetheti a jövő irányát, vezető szerepet láthat el a hazai, whiskyvel kapcsolatos civil hangadásban. Klubok alakultak, nemcsak Budapesten, hanem több vidéki helyszínen, ami egyértelműen azt jelzi, hogy van igény a közös élményre, kóstolásra, ismeretszerzésre.

Az itthoni whiskys közösség egy régebbi magra épül, akik már 8-10 éve foglalkoznak az itallal, kóstolják, veszik, gyűjtik. Az ő tapasztalataik már olyanok, amiket a kezdő fogyasztók is örömmel hallgatnak, olvasnak - már ha tehetik. Szerencsére elmondják és leírják tapasztalataikat, igaz, ebbe a körbe bekerülni szinte lehetetlen. Inkább külső szemlélőként érdemes rájuk figyelni, lehet tőlük is tanulni. Nem mindenki szereti megosztani a tudását, ami nem probléma: nem vagyunk egyformák, vannak, akiknek nehezebben megy. A tudás hatalom, szokták mondani az idősebbek, ami erre a szép hobbira, szakmára is igaz, ami a whiskyvel való foglalkozást jelenti. A tudásnak azonban van egy megoszható része, a kérdés az, hogyha ennek a birtokában vagyunk, akkor mit teszünk vele: megosztjuk vagy megtartjuk magunknak. Van, aki pökhendi, fennhéjázó módon fitoktatja tudását, van, aki csak a kiválasztottaknak csepegtet belőle morzsákat és van, aki alázattal, személyeskedés nélkül, az információcserére koncentrálva teszi. Érdemes ez utóbbihoz tartozni, az arrogancia nem vezet sehova. Nem örülnél-e, ha mestere lennél valaminek, hogy vannak vagy lehetnek tanítványaid? A harangöntők pl. azzal küzdenek, hogy nincs utánpótlásuk. Vajon nem szívesen mesélnének-e a szakmájuk titkairól, ha megtanulnál mellettük harangot önteni?

A magyar whiskys közösségekben van potenciál, önszerveződési készség. Azt azonban sosem szabad elfelejteni, hogy Budapest nem lesz Edinburgh, ahogyan Skócia sem lesz pálinkanagyhatalom. A magunk szintjén kell igazodnunk, de ott viszont mindent meg kell tennünk, ami erőnkből kitelik, néha még egy kicsit többet is, hogy ennek a szép hobbinak hódolni tudjunk. Bázisunk a piacra is hatással lehet: ha más nem, esély nyílik néhány érdekesebb palackozást itthon is megfogni. A magyar bárélet is virágzik, de van még hely a fejlődésre. Azonban a magyar bárokat sem szabad összehasonlítani skót hardcore whisky bárokkal, ahol hemzsegnek a régi palackok, a történelmi whiskyk.

Mit javasolnék annak, aki most kezd a whiskyvel foglalkozni? Egyúttal mit csinálnék másképp, ha most kezdeném? Figyelni, tanulni, olvasni, sokat. Megérteni összefüggéseket. A whiskys tudáshoz elengedhetetlen az információgyűjtés, a figyelem, az elmélyülés. És az alázat, mint mindenhez (az alázat persze nem abban merül ki, hogy vásárolok egy drága, koros whiskyt, írok róla és utána mindenki istenként tisztel, csak mert az átlagnál több jövedelmem van és megtehetem). A régebbi idők palackozásainak megismerése is fontos. Ez utóbbinak erősen a pénztárcánk és ismereteink hiánya szabhat gátat. Önmagában a sok pénz sem elég, hiszen az még nem feltételez tudást is: drágán is lehet szar palackozásokat venni, ahogy pénzért is lehet egyetemet végezni, nulla tudást szerezni. Amit még fontosnak tartok, de a régi whiskyk magasztalásában néha elveszik a jelentősége: a ma és a közelmúlt whiskyjeinek megismerése. Most itt a lehetőség, sok mindent meg lehet még szerezni, kóstolni. A whiskypiac átalakulóban van és az elmúlt 10-15 évben óriási változáson ment keresztül. Régi dolgok tűntek el, újak jöttek. Nemcsak palackozásokban, hanem marketingstratégiában, volumenben, kommunikációban is sokat változott az iparág. De a ma whiskyjei holnap már a múlt whiskyjei lesznek és a ma megszerzett tudást majd 10-20 év múlva fogjuk igazán értékelni. 30-40 év múlva pedig egyre kevesebben lesznek azok, akik a most réginek számító whiskyket kóstolták. Már maguk a most régi whiskyk sem lesznek, csak maximum szuper prémium rendezvényeken, vagy poros vitrinek, gyűjtemények mélyén. A velük kapcsolatos tudásra pedig  vagy emlékszünk majd, vagy nem. Lesznek, akik továbbviszik, a szakma mindenképp megőrzi, hiszen az egész skót whisky ipar hagyományokra épül.

Ez egy anyagi forrást igénylő hobbi, ha tetszik, ha nem. Viszont van lehetőség egymástól mintákat szerezni, összekóstolni. Ez is a közösség ereje, amit érdemes megfontolni. Ahogy a közös palack vásárlását is. Arról nem is beszélve, hogy nagyobb webshopoknál árulnak kis mintákat is. Engem sem vet fel a pénz, mégis valahogy eljutottam idáig.

2020-ban is inkább a kóstolóblogra szeretnék fókuszálni, hiszen az a paradox helyzet állt elő, hogy amióta whiskyforgalmazó cégnél dolgozom, magára a whiskyre van a legkevesebb időm. Ezt a kevés időt pedig inkább arra fordítom, hogy megkóstolok, amit tudok és leírom a saját tapasztalataimat. Engem sokan félreértenek, ahelyett, hogy próbálnának megismerni. Pedig én sem akarok mást, mint a magyar whiskyszerető közönség nagy része: tanulni, megismerni az italt, kóstolni, tapasztalatokat szerezni, a magam lehetőségeihez és korlátaihoz mérten. Ha lehet, csoportban, de ha kell, egyedül is. Nekem sok hobbim volt már az életemben, de még egyikbe sem fektettem ennyit, mint a whiskykkel, párlatokkal kapcsolatos ismeretek megszerzésébe.

Ja, és ne felejtsük el, hogy 2020-ban lesz a tizedik, jubileumi whisky show Budapesten. Reméljük a rendezvény méltó lesz az egy évtizedes múltjához.