Francia whisky körkép

Azt bizonyára tudtad, hogy Franciaország a legnagyobb importőre a skót whiskynek. De azt vajon tudtad, hogy az elmúlt 16 évben 38 új lepárló kezdte meg működését a galloknál? Nem vicc, 38, és ez a szám feltehetően növekedni fog, hiszen Franciaország szép lassan felkúszik a világ whisky térképére.

A franciáknál az átlag whiskyfogyasztás 2,15 liter évente, ez több, mint amennyi bort, konyakot vagy pastist isznak. Ezzel az adattal megelőzik az amerikaiakat, az íreket és a briteket is. Ha nagyobb léptékben nézzük, ez kb. 140 millió litert jelent évente. Attól azonban nem kell tartani, hogy a francia whiskygyártás beérje, netán lehagyja a skótot: míg a legtermékenyebb francia lepárló is csak 300.000 liter/év kapacitásra képes, addig Skóciában több is van, ami 12-14 millió litert tud évente. Nem is a volumen az, amiben a francia whiskyipar fel tudja venni a versenyt a többivel, hanem az új megoldások, a kísérletezések, alternatív alapanyagok használata - ezek már olyan dolgok, amelyek párbeszédet, netán vitát generálnak.

Nem is az a meglepő, hogy a franciák whiskyt készítenek, hiszen nekik is évszázadokra visszatekintő múltjuk van az égetett szeszek terén is (a borról nem is beszélve). Konyak, armagnac, calvados...a kérdés az, hogy miért tartott ilyen sokáig, hogy eljussanak a whiskyig?

Történelmi szempontból vizsgálva, a franciák felszerelése nem pont a whisky gyártásra szakosodott, hanem gyümölcspárlatok készítésére - ezt már Stefanu Venturini, a korzikai Mavela lepárló vezetője mondja. Nicolas Julhés, a párizsi Distillerie de Paris társalapítója pedig úgy válaszolt a "Miért?" kérdésére, hogy egyszerűen azért nem készült francia whisky, mert ott volt nekik a konyak. Mire a whisky népszerű lett és megszülettek az igazi lepárlóóriások, már késő volt. De valójában sosem késő: az év elején megalakult a franciák whisky szövetsége is; ez a szervezet remélhetőleg segít abban, hogy felépüljön a francia whisky megfelelő reputációja. A másik érdekes sztori, amit olvastam, hogy egy izlandi vulkán az okozója mindennek. Az 1700-as évekből már van írásos nyoma, hogy I. Szaniszló lengyel király és litván nagyfejedelem, aki 1738 és 1766 között Lotaringia hercege is volt, bizony whiskyhez nagyon hasonló italt fogyasztott, de az izlandi Lakagígar vulkán 1783-ban bekövetkező kitörésének következményei katasztrofálisak voltak az európai mezőgazdaságra nézve. Az akkor hozott szigorú szabályozás megtiltotta a gabonaszesz készítését, hiszen a gabona táplálék volt. Időjárási szélsőségek, kemény tél, a termés csökkenése, az éhínség, ami később a francia forradalomhoz is hozzájárult. Micsoda összefüggések!

A francia whiskyk nagyon változatos képet mutatnak, ez annak is köszönhető, hogy a 'francia whisky' még különösebben nem definiálható. Két védett whisky-régiójuk már van - Bretagne és Alsace, de alapvetően az EU-s szabályozás, meghatározás érvényesül (AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 110/2008/EK RENDELETE),
amit be is másolok:

tehát van lehetőség a kísérletezésre.

WHISKYK A TELJESSÉG IGÉNYE NÉLKÜL

Franciaországban szinte minden régióra jut egy-egy whisky lepárló. Több közülük nemcsak whiskyben utazik, hanem más szeszesitalt is készít. Ha már említettük Korzikát, a Domaine de Mavela két kiadással, egy korjelölés nélkülivel és egy 7 évessel van jelen a piacon, P&M néven. A bretagne-i Distillerie de Menhirs hajdinából (ami egy ún. pszeudocereália, azaz álgabona) készít whiskyt, 100%-os kiadást is és blendet is. A szintén bretagnei Warenghem lepárló az Armorikkal domborít, amiből van single malt és blend is, sherry utóérlelésű és bretagnei tölgy érlelésű is. Ott van a Glann ar Mor két tétellel, a Glann ar Morral és a Kornoggal, aztán a dél-francia Domaine des Hautes Glaces, aminek a rozswhiskyje idén májusban debütál az angol piacon, és még sorolhatnánk.

Zárásképpen tanulmányozzuk a francia lepárlók térképét, van egy olyan érzésem, hogy a jövőben egyre többször lesz rá szükség.