Filmajánló - Scotch: A Golden Dream
Szokatlan poszt a blogon: filmajánló. A whiskyről (nemcsak a skótról, hanem az összesről) annyi mozgókép készült már, hogy több napnyi elfoglaltságot, ismeretszerzést, szórakozást tud nyújtani. A napokban - ismerősi ajánlásra - láttam egy érdekes dokumentumfilmet, aminek a létezése eddig elkerülte a figyelmem, pedig 2019-ben mutatták be. A film kétféle címen ismert, én a 'Scotch: A Golden Dream' néven hivatkozok rá, de a másik címe (Scotch: The Golden Dram) is elég találó. Nyilván ebből ki lehet találni, hogy a skót whisky áll a mozi középpontjában.
Nemcsak én vettem észre, hogy a dokumentumfilm főleg Jim McEwan köré építi a történetet, tulajdonképpen olyan, mintha egy tribute filmet készítettek volna róla. Megtudhatunk néhány érdekes részletet 52 évet átfogó pályafutásáról a skót whisky történelmében. 52 év nagy idő, ha arra gondolunk, hogy ma álló legidősebb lepárlók is az 1800-as évek elején, alig több, mint 200 éve kezdték meg működésüket. A filmben megszólaltatott szakemberek - pl. Dr. Bill Lumsden, Richard Paterson, mind olyan karakterek, akiket a legtöbb, a téma iránt érdeklődő ember ismer. Ha nem is a teljes munkásságukat, de legalább részleteit. Egyenként annyit tettek le az asztalra, hogy egytől-egyig külön filmeket érdemelnének.
A film egy aranyos, nézhető, kissé múltba révedő alkotás azok számára, akik el akarnak merülni egy kicsit a skót whisky romantikus világában. Hallhatunk nagy szavakat és néhány régi sztorit az iparág nagy öregjeitől, akik nélkül a mai skót whisky valóban nem lenne az, ami. De a film sajnos semmi több ennél. Nem megy bele mélyen a whisky készítésébe, minden fázisból épphogy csak ízelítőt kapunk. Úgy tűnt, tekintve azokat a dolgokat is, amiket fentebb kifejtettem, hogy nem is akart elmenni ebbe az irányba. Pozitív dolognak talán ki lehet emelni, hogy megszólaltattak néhány farmert, akik az árpát termesztik. Az ő bemutatásukat sokszor hiányolom cikkekből, interjúkból. A tulajdonképpeni legfőbb alapanyag a legtöbbször akkor jelenik meg, amikor egy-egy farmlepárló saját földjéről van szó, netán egy addig használt árpafajta helyett egy másikat próbál ki egy adott főzde. A másik pozitív dolog a fiatal, női brand ambassadorok és iparági résztvevők szerepeltetése, hogy ne felejtsük el, ebben a férfiak uralta iparban bizony nekik is helyük van. Elég, ha csak Rachel Barrie-re vagy Bessie Williamsonra gondolunk.
A whiskynek sok oldala van, de alapvetően kettő: az egyik a múltba révedős, a régi eljárásokon, régi kiadásokon nosztalgiázós, öreg mestereket megidézős, a másik a megújító, a 21. századi, a kísérletező, időnként formabontó. Egyik sem áll a másik felett, a két oldal mintegy jin-jangként alkot elegyet. A régi idők megidézésével arra is emlékezünk, amikor a whiskyt még nem a mai világ kicsavart marketinggépezete működtette; de az új idők elfogadásával sem feltétlenül legitimáljuk ez utóbbit, hiszen tudatos stratégiával ma is van lehetőségünk nemcsak a régi whiskyk megismerésére, de az újak kontextusba helyezésére is.
Ez a film a régi időket idézi meg, tekintsünk rá így. Aki teheti, nézze meg, másfél órát simán megér!
