Több tucat kiállító, gin terasz, skót dudások, legalább százféle whisky - október utolsó hétvégéjén került megrendezésre a Budapest Whisky & Fine Spirits Show, idén már hatodik alkalommal. Most először én is eljutottam a rendezvényre és sok tapasztalattal lettem gazdagabb. Aki nem tudott részt venni, vagy bizonytalannak érezte magát, annak íme egy beszámoló, ami alapján képet kaphat a rendezvényről az én szemszögemből. Az elején általánosságokat írok, majd következik a beszámoló, de mindeközben szót kell ejtenünk a negatívumokról is.

Kezdjük mindjárt az elején azzal, hogy ez a whisky show - és minden hasonló rendezvény általában - nem a vékony pénztárcájú embereknek szól, mint ahogy az igényes, minőségi  alkoholfogyasztás sem olcsó mulatság. Mégsem szeretném, ha bárki azt hinné, hogy számára elérhetetlen egy ilyen esemény, hiszen ma már egy fesztiválbelépő vagy egy koncertjegy simán drágább, mint ide az elővételes jegy volt. Az, hogy ezen kívül milyen járulékos költségek jönnek még, nagyrészt rajtunk, a kíváncsiságunkon és az elszántságunkon múlik. Az alkoholok élvezetének ez a szintje olyan, akár bármilyen más magasszintű szórakozási és kikapcsolódási forma: ad egy élményt, amit el tudunk tenni magunkban, de nem marad meg kézzelfogható formában.

Az alkoholt évszázadokon át egy dolog miatt állították elő: hogy megigyák, esetleg orvosságnak használják. Elcsépelt tény, hogy az ókori rómaiak borgőzös lakomákat és orgiákat rendeztek. A whisky sem volt kizárólag a felsőbb osztályok meg a király itala, mert bár az uralkodók is szerették, de a lepárlás és értékesítés komolyabb szabályozása előtt boldog-boldogtalan főzte a gabonaszeszt, amit akkoriban még nem érleltek. A whisky aztán átkerült Amerikába és később Indiába is, Skóciában pedig itta mindenki, a dokkmunkástól a királyig. Szagolgatás, ízlelgetés, meg mindenféle tudatos finiselés és kísérletezgetés nem volt jellemző a mai formájában. Bár a whiskyről később óhatatlanul kialakult az a túlidealizált kép, hogy előkelő angol urak fogyasztják szalonokban, szivarok mellett, azért ez nem így van.

Ez, amit ma művelünk a szeszekkel, amúgy is a huszadik század terméke, kőkemény üzlet, a kapitalizmus és az alkohol találkozása. Mivel nem voltam még sem külföldi, sem magyar whisky show-n, biztos azért volt meglepő nekem, hogy egy kóstolójegyért nem feltétlenül egy dram jár, hanem a "különlegesebb" kiadásokért bizony 2, 3 vagy akár 4-5 kóstolójegyet is le kell szurkolnunk. Nehogy véletlenül az egyszerű halandónak legalább egy kicsi esélye is legyen, hogy olcsón megúszva kóstolhasson meg olyan tételeket, amiket amúgy nem tudna megvásárolni magának. Ez azt jelenti, hogy ha több mindent meg szeretnénk kóstolni, akár speciális whiskyket is, akkor az eredetileg a belépőhöz járó 5 jegyhez bizony még vennünk kell, darabját 500 forintért. A szemináriumjegyek idén olcsóbbak lettek, darabja 3900 forint volt, viszont 4-5 tételt meg tudunk belőle kóstolni, arról nem is beszélve, hogy jobb esetben közvetlenül a lepárlótól érkező illetékestől kaphattunk kimerítő információkat. Ha ezekkel a dologokkal együtt tudunk élni, akkor irány a whisky show! Mi ügyesek voltunk, a tudatos válogatásnak köszönhetően az 5 kóstolójegyből 4 féle whiskyt tudtunk kóstolni, köztük pl. a Wemyss 21 éves Braeval single cask palackozását. De ezekről később.

A Corinthia Hotel Budapest méltó helyszíne az immár kétnapos shownak és a szombati napon érkező tömeg is kellemesen eloszlott a három teremben és a masterclassokon. Én a rendezvény kezdete előtt másfél órával érkeztem, így volt időm feltérképezni a helyszínt, kiugrani ebédelni és hamar letudni a belépő érvényesítését. A kevés negatívum egyikét itt említeném meg: maga a rendezvény 14 órakor kezdődött, korábban be sem engedtek a területére, így a ruhatár is ugyanebben az időben nyitott. Ez csak azért zavart, mert a meghirdetetett programban 14 órára megnyitót írtak azzal a megjegyzéssel, hogy "Kovács Dávid, Magyarországi Whisky Egyesület elnöke". Ehhez képest semmilyen megnyitó beszéd nem volt, a szervezők és a kiállítók közül többen hülyén néztek rám, amikor efelől érdeklődtem. Így a ruhatár nyitása miatti parám végül alaptalan volt, kényelmesen leraktuk a kabátot és bevettük magunkat a Grand Ballroom-ba!

A terembe belépve azonnal ismerős arcba botlottunk: Szőke Lajos, a tolna megyei Gemenc Distillery tulajdonosa-lepárlómestere fogadott, akivel már ismertük egymást online, de személyesen még soha nem találkoztunk. Szívélyesen és határozottan invitált standjukhoz, ahol kimerítő ismertetőt kaptunk arról a négyféle tételről, amit hozott. A Gemenc termékei még nem kaphatók, első hivatalos kiadása 2018-ban várható. Szőke úr nagyon elhivatott, tetszik az elszántsága; a Gemenc működése engem az általam kedvelt amerikai craft lepárlókra emlékeztet. A standjuk hangulatos, nem hivalkodó, tetszik a marketing, Lajos hozzáállása az egészhez (amit jól mutat, hogy tavaly Pörböly, ez a kicsit több, mint 500 lelkes magyar falu került fel egyetlen magyar helyszínként a World Whisky Day programjába). Ma már három magyar whisky létezik, de míg a Békési és az Agárdi egy olyan termék, ami pálinkát készítő üzemből kerül ki, addig a Gemenc Distillery csak whiskyvel foglalkozik. Itt álljunk is meg egy pillanatra. A Békési, bár 12 éves, a kezdeti hype után nem nagyon találkoztam róla szóló hírekkel, a magyar whiskyshopban kapott hideget-meleget a vásárlóktól. Az Agárdiról semmit nem olvastam, nem is kóstoltam, nem tudok nyilatkozni. A Gemencet is érte negatív kritika a hátam mögött, persze olyan emberektől, akiken azonnal látszott, hogy nem mérvadó a véleményük. Viszont én a Gemencben is felfedeztem valamit, amit már éreztem a Békésinél is: a magyar ízt. Mindannyian tudjuk, hogy a whisky ízében a gabona, a víz, az időjárás és a hordó is benne van. A magyar whiskynek "magyar íze" van, kezdjünk megbarátkozni ezzel a gondolattal. A Gemencet már most érettebbnek éreztem, mint a Békésit, pedig még "csak" 4 évesek a tételek. A maláta kintről jön, a többi gabona beszerzési helyét nem tudom, a hordó pedig új, kiégetett és magyar  - zempléni - tölgy. A táj a Gemenc vidéke: Tolna megye, Duna, Alföld széle. Ezek együtt adják az ízt.

Szőke Lajossal és feleségével

A következő állomás, ahol hosszabban időztünk, a Wemyss standja volt. A Wemyss független palackozóként működik, de első saját lepárlójuk, a Kingsbarns nemrég kezdte meg a termelést. A standon Jacqueline Sutherland regional sales manager fogadott minket, akivel kellemesen és hosszan elcsevegtem a whiskyről. Együtt kóstoltunk az 1994-es single cask Braevalból és új ízeket, illatokat is felfedeztünk. Óriási élmény együtt kóstolni valakivel, aki közvetlenül az adott cégtől érkezik. Amint megtudta, hogy blogger vagyok, azonnal kaptam tőle névjegyet és felírta a nevem. Ezt a jelenséget különben az egész show alatt tapasztaltam, ahogy megtudták, hogy blog van a dologban, névjegy elő, ki tudja, hova írsz. Szeretem ezt a hozzáállást - a legapróbb lehetőségeket is megragadják, hogy népszerűsítsék az adott márkát, lepárlót, stb. A Braeval szuper volt, a blendeket most nem kóstoltuk. Jacqueline közvetlensége magával ragadott, több más standon sajnos nem tapasztaltuk ezt a fajta hozzáállást.

A Wemyss standjánál

A programunkat megszakította a Kavalan masterclass, de még előtte lezavartunk egy Kilchoman kóstolást. A lepárló egyik tulajdonosa épp a saját masterclassát tartotta, így vele nem tudtunk találkozni, de a whisky legalább megvolt. A legfialatabb Islay lepárló termékeit eddig még soha nem kóstoltam, alig vártam, hogy bepótoljam. A Sanaig-ot választottuk. Kellemes füstösség (a Laga és a Laffie után pláne), de a sherry nem dugta ki annyira erőteljesen magát a pohárból, később a szájban sem. Összességében viszont kellemes volt, engem meggyőzött és későbbi vásárlásra is sarkallt.

Ezután következett a Kavalan masterclass. Ezek a szemináriumok több teremben, szimultán zajlottak és egy-egy lepárló vagy szeszipari konglomerátum egy-két márkáját ölelték fel, kóstolással egybekötve. A Kavalantól két nagyon helyes, fiatal márkanagykövet hölgy érkezett, akik először jártak hazánkban. A márka az ismertebbik taiwani whisky, az elmúlt években remek marketinggel és jó whiskyvel küzdötték fel magukat oda, ahol ma is vannak. Számos elismerés és díj, világ legjobb single maltja a WWA szerint, Jim Murray elismerő szavai és még sorolhatnám. Az előadás során érdekes prezentációt kaptunk a lepárlóról, közben pedig öt tételt kóstoltunk, ezek sorrendben: Kavalan Single Malt, Kavalan Concertmaster, Kavalan Ex-Bourbon Oak, Kavalan Sherry Oak és Kavalan Solist Sherry. Ezek közül nekem legkevésbé az Ex-Bourbon Oak jött be, az semmi újat nem hozott, olyan volt, mintha egy hasonló skótot innék - ami persze nem baj. A legnagyobb hatást a két sherrys tétel gyakorolta ránk, a Solist egyenesen fantasztikus volt. A sherry buttok van, hogy egyenesen solerából jönnek, ami nem minden sherry finises whiskynél mondható el. A Kavalan whiskyk egyébként 4-7 évesek.

Kellie Du, márkanagykövet

A végére még hagytunk egy skót tételt és egy bourbont, csak hogy érezzük a különbséget. Először a BenRiach-GlenDronach-Glenglassaugh trió standjához mentünk. Róluk a Brown-Forman féle felvásárlás miatt lehetett sokat hallani, olvasni és már amúgy is nagyon érdekelt ez a hármas (annyi féle skót whisky van, hogy csak alapkiadásból bármelyik pillanatban fejből fel tudnék sorolni 150-200 ezer forint értékben megvásárlásra). A GlenDronach 8 yo Hielant választottuk. Az ex-bourbon és ex-PX-oloroso érlelésű anyag jól vizsgázott, lehet, hogy korábban kellett volna megkóstolni, mert addigra már telve voltunk a Kavalan karakterével. Egy borkóstolón 5-6 tételt szoktunk magabiztosan kóstolni, az a baj, hogy whiskyből napestig szürcsölgetnék. Olyan lehet ez, mint amikor parfümöt szagolunk, 4-5 után már elveszünk benne.

A végére pedig egy általam félszemmel mindig figyelt lepárló, a Woodford Reserve sima bourbonjét ízleltük meg. Nem mondom, hogy életem bourbonje volt, de akinek eddig csak Jack Daniels vagy Jim Beam jutott, az mindenképpen kóstoljon meg más bourbonöket is, nem lesz feltétlenül hasonló. Ez sem volt az.

Némelyik cég egész szép szóróanyagot hozott, a show logójával metszett ajándék Glencairn pohár szép emlék lesz az eseményről (ahányszor ránézek egy Glencairnre, whiskyt akarok inni), összességében minden tetszett. Ötletesnek találtam a párlat útlevelet, amivel 20% kedvezményt kaphatunk a Whiskynet boltjában azokra a márkákra, amiknek a standján pecsételtettünk. Hozhatott volna a Koval többféle whiskyt, lehetne 1 dram 1 jegy, de ne legyünk elégedetlenek. A show több, mint kielégítő volt számomra, mert továbbvitt egy úton, amire nagyon örülök, hogy ráléptem.

Ui: azt elfelejtettem megemlíteni, hogy a párlat útlevél által nyújtott 20%-os kedvezményt sajnos csak személyesen az üzletben lehet beváltani, ahol eleve 5-7%-kal magasabbak az árak, mint a webes árak, plusz vidékieknek nem túl megérős csak ezért Budapestre utazni. Ezeket mindenképpen vegyük figyelembe, mielőtt elkezdjük vadul gyűjteni a pecséteket!